Munkacsoportok
METAMORPHOSES FORDÍTÓI MUNKACSOPORT
Ingyenes, online, maximum 7, jelenleg 4 fős, zárt csoport, várólistára lehet jelentkezni.
Tagok: Farkas Éva, Hajdú Gabriella, Szabó Enikő
Vezeti: Német Orsolya
Milyen nyelvekből fordítunk?
angol, német, román, orosz, spanyol, görög, perzsa
Célunk
Olyan mesék keresése és meseterapeuta szemlélettel történő fordítása, amik jól illeszthetőek a mesékkel való munkába. Segítünk egymásnak a mesefordítás során felmerülő kérdésekben, a kultúrtörténeti háttér felfejtésében, vagy akár a mesekeresésben is. Évente négy alkalommal találkozunk online a facebook messenger csoportunkban, ahol évközben is tartjuk a kapcsolatot. A fordítás mellett opcionálisan meseterápiás checklist is készül, mivel sokat segít a kultúrtörténeti háttér felfejtésében és a mesék mélyebb megértésében. Mindig megbeszéljük, hogy miért épp az aktuális mesét fordítottuk, hogyan választottuk, és hogy kinek mesélnénk. Hogy mire figyeltünk a fordításnál meseterapeutaként? Mindenki elolvassa mindenkiét, és megfogalmazunk kérdéseket a mesével kapcsolatban.
Etikai alapelveink:
Egymás fordított meséjét nem visszük ki a csoportból.
Mindenki felelős a saját fordításáért és a mesével kapcsolatos jogok, forrás tisztázásáért, adott esetben a fordításhoz hozzájáruló engedély kéréséért.
A fordítói csoport mesetárából
Ajándék és ajándékozó
Etióp zsidó mese
Fordította: Német Orsolya
Egyszer egy szegény földműves észrevette, hogy az egyik fáján egy csodálatos alma nőtt. Hatalmas volt, fényes és formájában is tökéletes. Amint megpillantotta, örömében felkiáltott: soha életében nem látott még hozzá foghatót! Óvatosan szedte le, köpönyegébe csomagolta, és hazavitte.
Otthon megmutatta a feleségének és a lányának, akik éppoly ámulattal nézték, mint ő. Hamarosan a falubeliek is eljöttek, hogy megcsodálják. Mindenki egyetértett: ilyen gyönyörű almát még soha senki nem látott. Úgy hitték, Isten keze teremtette ilyen tökéletessé.
Amikor a csodálkozás alábbhagyott, felmerült a kérdés: mit kezdjenek ezzel a különleges almával? A földműves először a lányának akarta adni.
– Ez az egyetlen dolog, amely vetekszik a szépségeddel – mondta neki. – Ahogy az almán, úgy az arcodon is tisztán látszik Isten keze nyoma. Fogadd el, és legyen a tiéd!
A szerény lány azonban nem tartotta magát méltónak egy ilyen ajándékra.
– Édesapám, te tartsd meg! Ez Isten szeretetének és áldásának jele.
Majd elgondolkodott, és így szólt:
– Egy ilyen gyümölcs egyedül a királyhoz méltó.
Az apa elmosolyodott.
– Igazad van! Ez az egyetlen ajándék, amit én, szegény földműves, méltón a királynak adhatok.
A felesége a legszebb kelméjébe csomagolta az almát, majd a földműves útnak eredt. Óvatosan vitte a becses gyümölcsöt, lassan haladt az úton. Napok múltán érte el a fővárost, de nem tudott bejutni a palotába. A kapuőrök kinevették és nem engedték be.
– A királynak ezernyi gyümölcsfája van – mondták. – Az almád biztosan nem különlegesebb az övéinél.
A földműves kibontotta a kelmét, és megmutatta nekik az almát. Az őrök elámultak a látványon, és az egyikük sietve értesítette a parancsnokot. Amikor az meglátta az almát, rögtön bejelentette a földművest a királyhoz.
A trónterembe érve a földműves meghajolt.
– Felséges uram! – kezdte. – A földemen találtam ezt a csodálatos almát. Sokan messziről is eljöttek hozzám, hogy láthassák. Úgy gondoltam, egy ilyen gyümölcs csak a mi királyunkhoz méltó, ezért elhoztam neked.
A királyt meghatotta a földműves egyszerű szeretete.
– Mit kérsz cserébe? – kérdezte.
A földműves elcsodálkozott.
– Nem kérek semmit, felség. Csak azt kívánom, hogy örömödet leld benne.
A király meghívta a királynőt és a családját, és együtt csodálták az almát. Amíg a palotában élők az almát nézegették, a földműves elhagyta a tróntermet, és elindult hazafelé.
A király azonban észrevette távozását.
– Hol van a földműves? – kérdezte. – Az ő ajándékában több szeretet volt, mint bármelyikben, amit eddig kaptam.
Azonnal az őrökhöz fordult:
– Lovagoljatok utána, és vigyétek neki a legjobb lovamat! Mondjátok meg neki, hogy egy hálás király küldi, aki ma fontos leckét tanult a jóságról.
A katonák gyorsan a földműves nyomába eredtek. Amikor utolérték, átadták neki az ajándékot. Boldogan ült fel a lóra, és vidáman indult hazafelé.
A palotában gyorsan terjedt a hír: a király egy szegény földművesnek adta a legjobb lovát egyetlen almáért cserébe.
Meghallotta ezt egy gazdag kereskedő, és elgondolkodott.
– Ha a földműves egy almáért cserébe megkapta a király legjobb lovát, mit kapnék én, ha nekiadnám a legszebb lovamat? Talán ékszereket... vagy a lánya kezét!
A kereskedő kiválasztotta istállója legpompásabb lovát, és elvitte a palotába.
– Ajándékot hoztam a királynak! – mondta az őröknek, akik azonnal beengedték.
A trónterembe érve így szólt a királyhoz:
– Hallottam, hogy a legjobb lovadat egy földművesnek ajándékoztad. Így én is elhoztam neked ajándékba a legjobb lovamat.
A király elmosolyodott.
– Köszönöm!
A kereskedő türelmetlenül várt. Izgatottan toporgott, szakállát simogatta.
– Szeretnél még valamit? – kérdezte a király.
A kereskedő lesütötte a szemét, nem merte kimondani, hogy mire vár.
– Értem – mondta a király, és eltűnt a trónterem mögött, majd visszatért egy szépen csomagolt tárggyal a kezében.
– Fogadd el ezt az almát! – mondta, és a kereskedő felé nyújtotta. – Nagyon fontos számomra, mert olyasvalakitől kaptam, aki nem várt érte semmit cserébe. Most a tiéd.
A kereskedő döbbenten bontotta ki a kelmét, és meglátta az almát. Arca eltorzult a dühtől. Kiviharzott a palotából, és amint kiért, elhajította az almát.
A király csendben figyelte távozását, majd az őrökhöz fordult:
– Mondjátok meg neki, hogy egy ajándék értékét nem az határozza meg, amit adnak érte, hanem az ajándékozó szíve. Az igazi ajándék az, amit önzetlenül adnak. Másféle ajándék mind értéktelen.
Végül a király a kereskedő lovára pillantott.
– Ez a ló ajándékként fabatkát sem ér – mondta. – De lovagolni azért remekül lehet rajta.
A Metamorphoses Meseterápiás Egyesület Hospice munkacsoportja
Megalakulás: 2023. november 21.
Önkéntes mesemondók: Boldizsár Ildikó, Józsáné Kovácsik Gabriella, Révész Renáta Liliána, Rostás Rita, Sábiánné Jánosi AnnaMária, Tátrai Vanda és Tószegi Judit.
Vezető: Dr. Boldizsár Ildikó, vezető-helyettes: Dr. Rostás Rita
Feladat: Meseterapeutai feladatok ellátása az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet
Hospice Palliatív Osztályán önkéntes segítői szerződés keretében.
Működés: 2024 januárjától járunk heti rendszerességgel a kórházba mesélni, többnyire
ugyanazon a napon, csütörtökön 10-13-ig vagyunk jelen. A meseválasztás az osztály
pszichológusának az egyes betegek aktuális állapotára, helyzetére vonatkozó leírása alapján történik. A mesélést követően beszélgetést kezdeményezünk, melyben bátorítjuk a betegeket a mese közben keletkező gondolataiknak, emlékeiknek a megosztására. Azt tapasztaljuk, hogy a mesék eszközül szolgálhatnak a betegek beszűkült állapotának oldására, elterelhetik a fókuszt a fájdalmakról, hiányokról. A mese akkor és ott nyugtat, régmúlt élményeket hív elő, a beszélgetés segíthet a számvetés készítésben, felismerések meghozatalában.
Egymással heti rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot e-mailben, és alkalmanként
személyesen vagy az online térben is folytatunk megbeszéléseket.
A működésünkről a Mese folyóirat 2024. december 13-án megjelent számában is
(https://www.boldizsarildiko.com/_files/ugd/d5742c_7adbfcccab594434b1a8fb1336435c
84.pdf) beszámoltunk.
Hospice munkacsoport meséje
A törött korsó
Volt egyszer egy öregember, aki vízhordással kereste a kenyerét. Volt két nagy cserépedénye,
ezeket felakasztotta arra a botra, amit a nyakában egyensúlyozott, s így járt nap mint nap
vízért a patakhoz. Az egyik korsó tökéletes volt. Az öreg mindennap telemerte vízzel, és úgy
vitte benne a vizet a faluig, hogy egyetlen csepp sem csurrant ki belőle. Ám a másik edényen
volt egy repedés. A pataktól a faluig tartó hosszú séta közben a megrepedt edényből
folyamatosan csöpögött a víz, s mire hazaértek, az edény már csak félig volt vízzel. Így ment
ez két teljes évig minden áldott nap. A sértetlen edény büszke volt teljesítményére, hisz soha
egyetlen cseppet sem veszített el a patak vízéből. A szegény törött cserép viszont szégyellte
tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni, mint
szerencsésebb társa. Egyik nap meg is szólította az öregembert a pataknál. Azt mondta neki
nagy bánatosan:
– Szégyellem magam a repedésért. Velem csak fele annyi vizet tudsz szállítani, mint a másik
edénnyel.
Az öreg elmosolyodott, és így válaszolt a cserépnek:
– Észrevetted, milyen szép virágok pompáznak az ösvényen azon az oldalon, amelyiken te
himbálózol? Ezek a virágok csakis a te oldaladon nyílnak, a másikon egyetlenegyet sem látsz.
Ez azért van így, mert én régóta tudok a repedésedről, és virágmagot szórtam az ösvénynek
erre az oldalára. Mindennap te locsoltad meg őket, amíg szép lassan hazasétáltunk. Én pedig
két éve ezekkel a gyönyörű virágokkal díszítem a házamat. Ha nem lennél olyan, amilyen
vagy, ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Kínai mese, Boldizsár Ildikó feldolgozása: Forrás: Boldizsár Ildikó (válogatta, szerkesztette és az előszót írta) Mesék boldog öregekről Magvető Kiadó, 2021.
Természetkapcsolat Munkacsoport
MeseErdő képzéshez kötött, jelenleg 30 fős zárt csoport.
Tagok:
Balázs Boróka, Deák Anita, Fekete Katalin, Ficzere Krisztina - Kyrú, Francia Andrea, Gergely Annarózsa, Hollóvári Andrea, Horváth Anna, Horváth Gabriella, Illés-Szőke Szilvia, Kamarás Emese, Kővári Katalin, Magyar Józsi, Milodánovics Ági, Nagy Magdolna, Oroszlán Anett, Senye Ilona, Somos Laura, Somlai Nikolett Rózsa, Szállassy Noémi, Szluka Judit, Tarcsai Katalin, Tárnok Marica, Várnai Eszter, Vörös Adrienn, Zámborszky Eszter, Zseni Livia
Vezeti: Tátrai Vanda és Balázs Péter
2016-ban kezdtük el keresni az ökológiai érzékenyítés Metamorhoses meseterápiás lehetőségeit, e törekvésből született a MeseErdő műhely, majd 2020-ban Boldizsár Ildikó megtisztelő felkérésére vált e kezdeményezés, az MME Ökológiai Munkacsoportjának programjává. A negyedik éve működő ökológiai csoport gyakorlatának három sarokköve a mesék, a természetművészet, és a szabadtéri érzékenyítő gyakorlatok, amelynek célja a természettel való egység érzésének újrateremtésére egy mély, belső kapcsolat létrehozására, amelyben természetessé válik a természet védelme.
Úgy tapasztaljuk, hogy az egykori hagyományosan erős kötelék, ami a környezet és a közösség, a természeti elemek és az ember között létezett, az archaikus mesék fonalával újra összeköthető. A népmesék máig őrzik annak a tudását, hogy a természet és az ember valaha egységben, harmóniában élt egymással. Egy magyar népmesében, a hős jó tetteiért járó jutalmul azt kéri: „Ahol mi létezik a földkerekségen, Én mindennel tudjak beszélni, legyen az fű, fa, kő, állat, víz, vér, vagy amihez én szólok, az énnekem felelni tudjon.” Mesemondáskor ez a bölcsesség kézzelfoghatóvá válik, hiszen a mesehősök bejárják a föld és a víz mélyét, táltosaik hátán a levegő, sőt a világűr felfedezői. Magukra öltik a fák, virágok, állatok alakját, szóba elegyednek a szelekkel, hónapokkal, a Nap, a Hold, a csillagok vendégei lehetnek, tanácsot kérhetnek Hold Anyától, s megosztják velünk a világ keletkezésének, elrendezésének, működésének, teremtményeinek sok-sok emberöltőn át őrzött titkait.
Műhelyünkben sokféle terület elhivatott meseterápiás, ökológiai, pedagógiai, pszichológiai, művészeti és segítő szakembereivel keressük a természethez való kapcsolódás mesés lehetőségeit. A meseterápia, természetművészet és a távol-keleti sinrin-joku gyakorlatok, őslakos ökológia, ökopszichológia, rítusok, olyan egyedi szövedéket alkotnak, mely segít a természet és belső természetünk összekapcsolásában, felidézve azt a kort, amikor az ember még "mindennel ami él", beszélni tudott.
Nagyon fontosnak tartjuk a közös gondolkodást, az organikus fejlődést, tudásunk összefűzését, ezért kiképzett MeseErdő vezetőink számára rendszeres online konzultációt biztosítunk, negyedévente belső továbbképzéseket szervezünk, és évente tartunk táborokat, ahol tanulhatunk egymástól és szorosabbra fűzhetjük a közösség szálait. Legnagyobb rendezvényünk a háromnapos noszvaji Meseünnep volt.
Jelenleg egy átfogó mesekutatáson dolgozunk. Annak felderítését tűztük ki célul, hogy a különböző meserégiók történetei hogyan képesek belépni a természeti kapcsolat segítésébe, milyen speciális tudásuk van az ökológiai válságról, hogyan segíthetik a mesék a paradigmaváltást.
A program megalkotói Tátrai Vanda alkotó-fejlesztő meseterapeuta, a Meseút Egyesület elnöke, és Balázs Péter természetművész, az EKKE docense.
A természetkapcsolat munkacsoport mesetárából
Nagyon-nagyon régen, Kína népe még nem ismerte a földművelést, vadászatból és halászatból élt.
Élt akkoriban két testvér herceg. Az idősebbik nagy harcos volt. Várakat ostromolt, országokat hódított meg, és sok foglyot ejtett. A kardjával létrehozott birodalom a fél világot beborította, és mindenütt kőből és bronzból készült emlékműveket emeltek tiszteletére.
A fiatal herceg, kard helyett apró magokat vett a kezébe. Nem érdekelte a háború és a hódítás. A földet szerette, és megtanította az embereket a rizsszemek ültetésére és betakarítására.
Testvér kinevette őt. "Hogyan tisztelegjenek utódaink az emléked előtt, ha nem teszel dicső tetteket, nem hódítasz földet és nem halmozol fel gazdagságot?". A fiatalabb így válaszolt:
"Nekem elég, ha úgy emlékeznek rám, mint Rizsszem hercegre".
"Bolond vagy!" - kiáltotta az idősebb. "El fognak felejteni, méghozzá jogosan!" Ezer év múlva térjünk vissza, és megnézzük, hogy melyikünket ismerik még."
A fiatalabb testvér beleegyezett, és életük végéig emlékeztek az ígéretükre.
Haláluk után ezer évvel, újra találkoztak a földön, ahogy megbeszélték.
És íme! A kard, amellyel az idősebb herceg oly sok győzelmet aratott, elrozsdásodott, nagy birodalma szétesett, és egyetlen emlékmű sem állt az utakon vagy a városokban. A rizs azonban, amelyet a fiatalabbik testvér tanított meg termeszteni, minden mezőn termett, és minden szála a Rizsszem herceg dicsőségét hirdette.
Rizsszem herceg című kínai mese a MeseErdő műhelyek mesetárából Santha Mónika gyűjtése