Munkacsoportok

Ingyenes, online, maximum 7, jelenleg 4 fős, zárt csoport, várólistára lehet jelentkezni.

Tagok: Farkas Éva, Hajdú Gabriella, Szabó Enikő

Vezeti: Német Orsolya

Milyen nyelvekből fordítunk?

 angol, német, román, orosz, spanyol, görög, perzsa

Célunk 

Olyan mesék keresése és meseterapeuta szemlélettel történő fordítása, amik jól illeszthetőek a mesékkel való munkába. Segítünk egymásnak a mesefordítás során felmerülő kérdésekben, a kultúrtörténeti háttér felfejtésében, vagy akár a mesekeresésben is. Évente négy alkalommal találkozunk online a facebook messenger csoportunkban, ahol évközben is tartjuk a kapcsolatot. A fordítás mellett opcionálisan meseterápiás checklist is készül, mivel sokat segít a kultúrtörténeti háttér felfejtésében és a mesék mélyebb megértésében. Mindig megbeszéljük, hogy miért épp az aktuális mesét fordítottuk, hogyan választottuk, és hogy kinek mesélnénk. Hogy mire figyeltünk a fordításnál meseterapeutaként? Mindenki elolvassa mindenkiét, és megfogalmazunk kérdéseket a mesével kapcsolatban.

Etikai alapelveink:

Egymás fordított meséjét nem visszük ki a csoportból.

Mindenki felelős a saját fordításáért és a mesével kapcsolatos jogok, forrás tisztázásáért, adott esetben a fordításhoz hozzájáruló engedély kéréséért.

A fordítói csoport mesetárából

Ajándék és ajándékozó

Etióp zsidó mese
Fordította: Német Orsolya

Egyszer egy szegény földműves észrevette, hogy az egyik fáján egy csodálatos alma nőtt. Hatalmas volt, fényes és formájában is tökéletes. Amint megpillantotta, örömében felkiáltott: soha életében nem látott még hozzá foghatót! Óvatosan szedte le, köpönyegébe csomagolta, és hazavitte.
Otthon megmutatta a feleségének és a lányának, akik éppoly ámulattal nézték, mint ő. Hamarosan a falubeliek is eljöttek, hogy megcsodálják. Mindenki egyetértett: ilyen gyönyörű almát még soha senki nem látott. Úgy hitték, Isten keze teremtette ilyen tökéletessé.
Amikor a csodálkozás alábbhagyott, felmerült a kérdés: mit kezdjenek ezzel a különleges almával? A földműves először a lányának akarta adni.
– Ez az egyetlen dolog, amely vetekszik a szépségeddel – mondta neki. – Ahogy az almán, úgy az arcodon is tisztán látszik Isten keze nyoma. Fogadd el, és legyen a tiéd!
A szerény lány azonban nem tartotta magát méltónak egy ilyen ajándékra.
– Édesapám, te tartsd meg! Ez Isten szeretetének és áldásának jele.
Majd elgondolkodott, és így szólt:
– Egy ilyen gyümölcs egyedül a királyhoz méltó.
Az apa elmosolyodott.
– Igazad van! Ez az egyetlen ajándék, amit én, szegény földműves, méltón a királynak adhatok.
A felesége a legszebb kelméjébe csomagolta az almát, majd a földműves útnak eredt. Óvatosan vitte a becses gyümölcsöt, lassan haladt az úton. Napok múltán érte el a fővárost, de nem tudott bejutni a palotába. A kapuőrök kinevették és nem engedték be.
– A királynak ezernyi gyümölcsfája van – mondták. – Az almád biztosan nem különlegesebb az övéinél.
A földműves kibontotta a kelmét, és megmutatta nekik az almát. Az őrök elámultak a látványon, és az egyikük sietve értesítette a parancsnokot. Amikor az meglátta az almát, rögtön bejelentette a földművest a királyhoz.
A trónterembe érve a földműves meghajolt.
– Felséges uram! – kezdte. – A földemen találtam ezt a csodálatos almát. Sokan messziről is eljöttek hozzám, hogy láthassák. Úgy gondoltam, egy ilyen gyümölcs csak a mi királyunkhoz méltó, ezért elhoztam neked.
A királyt meghatotta a földműves egyszerű szeretete.
– Mit kérsz cserébe? – kérdezte.
A földműves elcsodálkozott.
– Nem kérek semmit, felség. Csak azt kívánom, hogy örömödet leld benne.
A király meghívta a királynőt és a családját, és együtt csodálták az almát. Amíg a palotában élők az almát nézegették, a földműves elhagyta a tróntermet, és elindult hazafelé.
A király azonban észrevette távozását.
– Hol van a földműves? – kérdezte. – Az ő ajándékában több szeretet volt, mint bármelyikben, amit eddig kaptam.
Azonnal az őrökhöz fordult:
– Lovagoljatok utána, és vigyétek neki a legjobb lovamat! Mondjátok meg neki, hogy egy hálás király küldi, aki ma fontos leckét tanult a jóságról.
A katonák gyorsan a földműves nyomába eredtek. Amikor utolérték, átadták neki az ajándékot. Boldogan ült fel a lóra, és vidáman indult hazafelé.
A palotában gyorsan terjedt a hír: a király egy szegény földművesnek adta a legjobb lovát egyetlen almáért cserébe.
Meghallotta ezt egy gazdag kereskedő, és elgondolkodott.
– Ha a földműves egy almáért cserébe megkapta a király legjobb lovát, mit kapnék én, ha nekiadnám a legszebb lovamat? Talán ékszereket... vagy a lánya kezét!
A kereskedő kiválasztotta istállója legpompásabb lovát, és elvitte a palotába.
– Ajándékot hoztam a királynak! – mondta az őröknek, akik azonnal beengedték.
A trónterembe érve így szólt a királyhoz:
– Hallottam, hogy a legjobb lovadat egy földművesnek ajándékoztad. Így én is elhoztam neked ajándékba a legjobb lovamat.
A király elmosolyodott.
– Köszönöm!
A kereskedő türelmetlenül várt. Izgatottan toporgott, szakállát simogatta.
– Szeretnél még valamit? – kérdezte a király.
A kereskedő lesütötte a szemét, nem merte kimondani, hogy mire vár.
– Értem – mondta a király, és eltűnt a trónterem mögött, majd visszatért egy szépen csomagolt tárggyal a kezében.
– Fogadd el ezt az almát! – mondta, és a kereskedő felé nyújtotta. – Nagyon fontos számomra, mert olyasvalakitől kaptam, aki nem várt érte semmit cserébe. Most a tiéd.
A kereskedő döbbenten bontotta ki a kelmét, és meglátta az almát. Arca eltorzult a dühtől. Kiviharzott a palotából, és amint kiért, elhajította az almát.
A király csendben figyelte távozását, majd az őrökhöz fordult:
– Mondjátok meg neki, hogy egy ajándék értékét nem az határozza meg, amit adnak érte, hanem az ajándékozó szíve. Az igazi ajándék az, amit önzetlenül adnak. Másféle ajándék mind értéktelen.
Végül a király a kereskedő lovára pillantott.
– Ez a ló ajándékként fabatkát sem ér – mondta. – De lovagolni azért remekül lehet rajta.